Abból, hogy a korábbi figurák új helyre kerülnek a sakktáblán még nem következik automatikusan az újrakezdés, új arcot pedig keveset láthatunk. Balogh András integrálása hasznos lehet abból a szempontból, hogy egy a párttól eddig távolabb álló, a baloldalhoz köthető, konszenzusos személy jelenítheti meg az MSZP-t a nyilvánosság előtt.
A fiatalítási törekvés csak részben érvényesült, Kunhalmi Ágnes, vagy Harangozó Tamás ugyan szerepet kapott, ám az még kérdés, hogy csak egy epizód erejéig, vagy hosszabb távra. Ha valóban teret kapnának a nyilvánosságban, akkor lehetne igazi fiatalításról beszélni, ellenkező esetben Kovács Lászlóval azonosítják továbbra is a pártot, ami kevésbé mutatja a megújulást. Szanyi Tibor sikeres egyéni választási szereplése ellenére magasabb posztra nem pályázhatott, a különutas politikust még mindig az MSZP „fenegyerekének” tartják, de az elnökségbe most befért.
Jó esély van rá azonban, hogy ez a mostani felállás nagyon is átmeneti, ideiglenes. Hiszen egy újabb, nagyarányú vereség után ismét a nulladik kilométerkőhöz kerülhet a párt, esélyt adva azoknak, akik most a háttérben maradtak és kivárnak. Őszig az idő rövidsége és a nyári időszak miatt csekély az esély a megújulásra, ehhez hatásos akciókra, kezdeményezésekre lenne szükség, hogy a személycseréket valódi változásként mutassa be az MSZP. Gyurcsányék önkéntes száműzetése tehát igencsak logikus lépésnek tűnik, a volt miniszterelnök esetében azonban politikai múltja, és a hitelességi probléma az önkormányzati választás után is fennáll majd.
A kongresszus szinte láthatatlan maradt a nagyközönség számára, nem hangzott el semmilyen markáns, új üzenet, nem volt váratlan történés, akció sem, így önmagában ez az esemény nem ad lendületet a pártnak. Legfeljebb a szükséges minimumot jelenti a változáshoz, amit még meg kell tölteni valódi tartalommal, látványos politizálással.
Szomszéd Orsolya, MTI, 2010. július 12.