Az önkormányzati választások logikája alapvetően eltér az országgyűlésitől, attól különböző kampánytechnikákat is követel meg. A „nagypolitika” inkább a közgyűlési és a népesebb települések képviselői, polgármesteri helyeiért folyó harcra nyomja rá bélyegét, a kisebb települések esetében kitapinthatóbbak a lokális tényezők.
Emellett az egyes „településszinteken” folytatott kampánystratégiákat is szét kell választaniuk a pártoknak, hol a helyi ügyeket, hol az országos politikai üzeneteket kiemelve. Fentieket támasztják alá a számadatok is: a közel 20 500 önkormányzati pozícióért „mindösszesen” 4200 Fidesz-KDNP-s, 2200 jobbikos, 1600 MSZP-s és 800 LMP-s jelölt indul – főleg a tízezer fő feletti településeken. Mindemellett az elmúlt évtizedben megfigyelhető volt a civil jelöltek számának csökkenése is: egyre több „független” indul az aktuálisan népszerűbb párt formális vagy informális támogatásával.
Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy az eddigi struktúrákat jelentősen átírta a választási törvény módosítása: harmadával csökkent az önkormányzati pozíciók száma, kevesebb idő áll rendelkezésre a kopogtatócédula-gyűjtésre – s így a kampányolásra. Emellett a Nézőpont Intézet legutóbbi felmérése szerint is 62%-kal vezet a Fidesz-KDNP az aktív szavazók körében, így várhatóan ősszel újra „narancsszínbe borul” az ország.
„Geopolitikai” eltérések természetesen adódhatnak: bár tavasszal Budapesten 46%-ot értek el a polgári erők, itt az ellenzéki pártok egy hatékony kampánnyal legalább koalíciókényszerbe szoríthatnák ellenfelüket. Ezt nehezíti azonban, hogy az MSZP és az LMP eddigi „kampánya” valójában az egymással való vitában és öndefiníciós kérdésekben („ki képviseli a baloldali alternatívát?”) merült ki. A szocialisták fővárosi kampányát ezen kívül megbéníthatja, hogy még két hónappal a választás előtt sem tisztázott véglegesen, ki lesz a párt főpolgármester-jelöltje és kivel tudnak együttműködni, miután az LMP kitért „halálos ölelésük” elől. Budapesten kívül érdekes helyzet állhat elő Kelet-Magyarországon is, ahol áprilisban a Jobbik számos megyében megelőzte az MSZP-t, s most egy ilyen eredménnyel megakadályozhatják egyes közgyűlésekben a Fidesz abszolút többségét.
Bár a Fidesz-KDNP országos népszerűsége kikerülhetetlen tényező, az önkormányzati választásokon széles lehetőség nyílik a helyi üzenetek célba juttatására. Ezért a szokásos hirdetési felületeken kívül (billboardok, citylightok, rádiós- és tv-s szpotok stb.) célszerű „földrajzi mikrotargeting-technikákat” alkalmazni, azaz a politikai üzenetekben kiemelni a választó számára azt, ami őt helyileg a legközvetlenebbül érintheti. A szegmentálásban további eszköz a helyi aktivisták és képviselőjelöltek door-to-door kampánya, illetve az egyes politikusok vagy témák köré felépített internetes mikroszájtok. Az ellenzéki pártok közül eddig a Jobbik hasznosította legeredményesebben az internet adta lehetőségeket, az LMP „trendi” imázsához pedig kifejezetten passzolna a fokozott világhálós jelenlét. A továbbra is hitelességi deficittel küzdő MSZP számára egy általánosan aktív, a kormány vélt ballépéseinek helyi szintekre gyakorolt hatását bemutató kampány lehetne hasznos; a Fidesz-KDNP ezzel ellentétben rövid, nem túl felvillanyozott kampányhangulatban érdekelt.
Szánthó Miklós, Napi Gazdaság, 2010. augusztus 18.