Összefoglaló

Az Európai Parlament (EP) befolyása az intézmény létrejötte óta a módosító szerződéseknek köszönhetően folyamatosan növekedett. 42 éve csábító tévútra tért, és ma már nem az Európai Unió demokratikus működését, hanem intézményes önérdekeit képviseli.
Az átalakult intézmény nem felel meg a demokratikus mércéknek. Az európai parlamenti választások másod-, de inkább harmadrendű választások maradtak ennyi idő elteltével is az országos és helyi választások mögött. A csökkenő részvétel arra mutat rá, hogy a választók nem érzik a választások valódi tétjét saját életükre nézve, s nem EP-képviselőiktől, hanem inkább nemzeti parlamenti képviselőiktől és kormányaiktól várják egyéni és közösségi érdekeik megtestesítését.
Eltávolodott egymástól az európai politikus és az európai polgár. A közvetlenül választott, a nemzeti tisztségekkel összeférhetetlen EP-képviselők többsége ma már a szűk társadalmi csoportot elérő brüsszeli nyilvánosságnak kíván megfelelni, s az intézményi önérdeket képesek a nemzetállamok érdekével szemben is érvényesíteni. A szerződésmódosítások során szerzett, jogosítványaiban rejlő zsarolási potenciált, illetve az EP szabályzatában és az EU szerződésekben rejlő kiskapukat használja fel ambíciói eléréséhez.
Az Európai Parlament tévútja az Európai Unió intézményreformjának zsákutcáját jelenti. Megoldást csak az nyújthat, ha az európai parlament és az európai polgár újra egymásra találnak. Ehhez újra kell egyesíteni a nemzetállami és az európai érdekképviseletet.
A Nézőpont Intézet szerint az Európai Parlament demokratikus deficitjének feloldásában a nemzeti parlamentek jelentik a megoldást:

► Újra a nemzeti parlamentek kezébe kell adni az európai képviselők delegálásának jogát

► Csökkenteni kell az európai képviselők létszámát

► El kell törölni a kettős megbízatás tilalmát

► Be kell vezetni a piros lapos eljárást

A teljes elemzés itt érhető el: Nézőpont_A tévúton járó Európai Parlament