Az előzetes várakozásoknak megfelelően elmaradt a polgármester-váltó hangulat az idei önkormányzati választáson. A kormánypártok lényegében minden fronton, a fővárostól egészen a kisebb településekig stabilizálták helyi pozícióikat. A Fidesz-KDNP jelöltjei így a tavaszi parlamenti és európai parlamenti választás után a helyi önkormányzatokban is stabil, erős felhatalmazást szereztek. A kormánypárti jelöltek jó eredményei nem kizárólag a két sikeres tavaszi választásnak vagy épp az ellenzék gyengeségének tudhatók be, hiszen a településeket és a megyéket eddig is túlnyomórészt kormánypártiak vezették, a választók így az ő munkájukról is döntöttek.
A mozgósítási versenyt szintén a kormánypártok nyerték. Jól látszik ugyanis, hogy a széttagolt, egymással is veszekedő, súlyos öndefiníciós problémákkal küzdő baloldali erők most sem voltak képesek felhajtó erőt hozni a kampányba, támogatóik választási aktivitása alacsony volt. A baloldal az önkormányzati kampányt is rosszul menedzselte, hiányzott az egyértelmű stratégia, nem utolsó sorban pedig a hiteles baloldali jelöltek. Szembetűnő, hogy még Budapesten, de több vidéki „szimbolikus csatatéren”, így például Miskolcon sem tudtak triumfálni. Ennél is fontosabb, hogy a baloldali erők egyes vidéki térségekben, ezáltal számos megyei közgyűlésben is egyértelműen elveszítették a második helyért vívott versenyt a Jobbikkal szemben.
A helyi pozíciók elvesztése komoly kihívást jelenthet a baloldalnak a 2018-as parlamenti választásra való felkészülésben is. A baloldal számára jelenleg már nem válságuk kezelése, hanem a teljes összeomlás elkerülése a tét. Ha az újabb súlyos választási vereségnek most sem lesznek következményei a baloldal önképére, személyi és szervezeti viszonyaira, tovább erodálódhat választásról-választásra egyre látványosabban fogyatkozó, szűkülő szavazótáboruk.