Az önkormányzati választás eredményeinek értelmezése kapcsán elemzésünkben ezúttal négy „toposzt” vizsgáltunk: a kormánypárti győzelem mértékét, a Jobbik helyzetét, a pártok vidéki támogatottságának alakulását, valamint az LMP szereplését.
Az önkormányzati választás abszolút győztese a Fidesz-KDNP. Az országos szintű kormánypárti siker arányaiban megyei szinten, tehát közvetlenül a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott megyei listás szavazatok alapján a legszembetűnőbb. A kormánypárti törzstábor egyben tartását és sikeres mozgósítását jelzi, hogy a pártszövetség minden megyében, a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott megyei listás szavazatokat nézve, arányaiban jobb százalékos eredményt ért el, mint a tavaszi országgyűlési választáson, azonos bázison, a parlamenti listás voksokkal számolva. A várakozásokat az is felülmúlta, hogy a Fidesz-KDNP végül valamennyi megyei közgyűlésben önállóan megszerezve az abszolút többséget, helyi koalíciós alkudozások nélkül tud majd döntéseket hozni. A fővárosi közgyűlésben megnyert 20 mandátum besöprése szintén meghaladta az előzetes prognózisokat.
A Jobbikot ezzel szemben nehezen lehetne a választás győztesének vagy a kormányoldal valódi „kihívójának” tekinteni. Budapesten, az országos politika színterén például továbbra sem erős a párt. A Jobbik megyei szinten, tehát a községi és a nem megyei jogú városi megyei listás szavazatokat nézve látszólag valóban a második erőnek mondhatja magát a pártversenyben, ám a képet árnyalja, hogy a baloldali erőkre leadott szavazatokat összeadva ezen a bázison már nem mindenhol lenne meg a párt második helye. A Jobbik emellett ezúttal sem a kormánypártokkal versenyzett, hanem továbbra is a baloldali erőkkel, és egyértelműen profitált is a baloldal gyengeségéből. A Jobbik baloldalhoz viszonyított országos szereplését tovább árnyalja, hogy a megyei listás voksokat arányaiban nézve, a községekben és a nem megyei jogú városokban leadott listás szavazatokkal számolva, tizennyolc megyében rosszabb százalékos eredményt ért el a párt, mint az áprilisi országgyűlési választáson, azonos bázison. Azaz a Jobbik ezen a szinten arányaiban szinte mindenhol visszaesett tavaszhoz képest.
Az önkormányzati választás a baloldali dominanciaharcokra is kihatással lehet. A községek és a nem megyei jogú városok szintjén az MSZP jól láthatóan dupla olyan erős, mint a DK, a szocialista párt ezáltal vidéki szinten stabilizálta első helyét a baloldalon, míg az Együtt-PM gyakorlatilag Budapesten kívül nincs jelen. Az újabban alakult baloldali pártok nem voltak képesek áttörést elérni vidéken a szocialistákkal szemben, nem rendelkeznek érdemi bázissal a kisebb településeken.
Az önkormányzati választás kapcsán az LMP szereplését is megvizsgáltuk. Az LMP több, mint 6 ezer megyei listás szavazattal előzte az Együtt-PM szövetséget annak ellenére, hogy fele annyi megyében állítottak megyei listát (mindössze 5 megyében, szemben az Együtt-PM 11 megyei listájával). Ez is azt mutatja, hogy az önkormányzati választás fő vesztese nem az LMP, hanem az Együtt-PM lett, miként ezt előre jeleztük.
A teljes elemzést innen lehet letölteni.