Összefoglaló
- Az Európai Parlament (EP) befolyása az intézmény létrejötte óta a módosító szerződéseknek köszönhetően folyamatosan növekedett. 42 éve csábító tévútra tért, és ma már nem az Európai Unió demokratikus működését, hanem intézményes önérdekeit képviseli.
- Az átalakult intézmény nem felel meg a demokratikus mércéknek. Az európai parlamenti választások másod-, de inkább harmadrendű választások maradtak ennyi idő elteltével is az országos és helyi választások mögött. A csökkenő részvétel arra mutat rá, hogy a választók nem érzik a választások valódi tétjét saját életükre nézve, s nem EP-képviselőiktől, hanem inkább nemzeti parlamenti képviselőiktől és kormányaiktól várják egyéni és közösségi érdekeik megtestesítését.
- Eltávolodott egymástól az európai politikus és az európai polgár. A közvetlenül választott, a nemzeti tisztségekkel összeférhetetlen EP-képviselők többsége ma már a szűk társadalmi csoportot elérő brüsszeli nyilvánosságnak kíván megfelelni, s az intézményi önérdeket képesek a nemzetállamok érdekével szemben is érvényesíteni. A szerződésmódosítások során szerzett, jogosítványaiban rejlő zsarolási potenciált, illetve az EP szabályzatában és az EU szerződésekben rejlő kiskapukat használja fel ambíciói eléréséhez.
- Az Európai Parlament tévútja az Európai Unió intézményreformjának zsákutcáját jelenti. Megoldást csak az nyújthat, ha az európai parlament és az európai polgár újra egymásra találnak. Ehhez újra kell egyesíteni a nemzetállami és az európai érdekképviseletet.
- A Nézőpont Intézet szerint az Európai Parlament demokratikus deficitjének feloldásában a nemzeti parlamentek jelentik a megoldást:
► Újra a nemzeti parlamentek kezébe kell adni az európai képviselők delegálásának jogát
► Csökkenteni kell az európai képviselők létszámát
► El kell törölni a kettős megbízatás tilalmát
► Be kell vezetni a piros lapos eljárást
A teljes elemzés itt érhető el: Nézőpont_A tévúton járó Európai Parlament