Áder János beszédében igyekezett rácáfolni azokra az előzetes várakozásokra, miszerint ő pártkatona elnök lesz. Államfőhöz méltó, egy elnöki beszéd elvárásinak megfelelő, konszenzusteremtő szónoklatot hallhattunk, amellyel Áder János azt mutatta be, hogyan kívánja az egész nemzetet képviselni. Az önvizsgálat, az egymás iránti tisztelet, a sokféleség megőrzésének hangsúlyozása mind azt mutatta, hogy Áder János helyesen mérte fel a pozíció súlyát és a nemzet egészének érdekét kívánja megjeleníteni tevékenysége során. A visszafogott politikusnak tartott Áder Jánostól talán többen szürkébb beszédre számítottak, ám egy karakteres államfőt hallhattunk.
Sólyom Lászlótól, Schmitt Páltól elérően nem hirdetett programot, nem fogalmazott meg saját tematikát, ami nem baj, hiszen az elnöki program teljesülésének megvannak a korlátai, ahogy azt az elődök esetében láthattuk is. Áder János mindenkihez szólni kívánt, egyenként kiemelve társadalmi csoportokat. A számos idézet a példaképektől és az elődöktől is azt hivatott demonstrálni, hogy a megválasztott államfő integráló szereplő kíván lenni. A feladat komolyságának, a kihívás nagyságának érzékeltetése pedig jelzi, hogy a legfontosabb feladata az új államfőnek helyreállítani a tisztség iránti bizalmat, visszaállítani az intézmény tekintélyét. Beszéde jó út lehet e felé.
Áder János személyében ugyan a kormánytöbbséghez lojális elnök költözik a Sándor-palotában, aki a magyar érdek és érték szószólója kíván lenni saját szavai szerint és aki elkötelezett az Alaptörvény iránt, ám azt is elmondta, jogait és kötelezettségeit érvényesíteni fogja. Ismét jogász végzettségű elnököt választott a parlament Schmitt Pál után, aki nem volt az, és jogvégzett emberként Áder János szakmai hitelét is kockáztatná, ha nem járna el körültekintően például a törvények vizsgálatakor. Emellett hangsúlyozta, hogy minden parlamenti párt felelősséggel rendelkezik az ország iránt. A beszéd üzenete tehát úgy értelmezhető, nem pártpolitikus mivolta határozza majd meg elnökségét, hanem a tettei.