Áder János elnökségének első évében népszerű, konszenzusteremtő, a klasszikus államfői feladatokat ellátó köztársasági elnöknek bizonyult. Az autonóm, több esetben a korábbi gyakorlattal szakító Sólyom László, és a lemondásra kényszerült Schmitt Pál után egy a politikai napirenden ritkán szereplő államfője van Magyarországnak, akinek személyéhez nem kapcsolódnak konfliktusok, politikai aktivitása csekély. Pártpolitikus karrierútja ellenére Áder János apolitikus elnök, kerüli az egyértelmű politikai állásfoglalásokat, különös gondot fordít rá, hogy szavai soha ne egy politikai közösség véleményével csengjenek egybe, a nemzeti egység kifejezője szerepét tekinti elnöksége vezérfonalának.
Politikamentes megszólalásaival összhangban a konszenzusos ügyek felkarolása jellemezte Áder János első elnöki évét. A hagyományos államfői feladatok közül elsősorban a jogbiztonság feletti őrködés és a kisebbségek védelme terén exponálta magát. Nagy figyelmet szentelt a hazai kisebbségeket (zsidó, roma) vagy azok tagjainak emberi méltóságát sértő megnyilvánulások elítélésének, míg vétóinak száma (összesen tíz darab) jelzi, hogy komolyan vette a törvények felülvizsgálatát. A fenntartható fejlődés kérdései (a víz védelme mint nemzeti érdek) illetve a magyar érdek érvényesítése külföldön ugyan-csak kiemelt helyet foglalt el Áder János államfői tevékenységében. Míg az elnöki „misszió” keretében az egyéni és közösségi teljesítményekre, sikerekre kívánja felhívni a figyelmet.
Az őt jelölő és megválasztó kormánytöbbséggel az elnök viszonya zökkenőmentes, Áder János szimbolikus-támogató szerepet tölt be a politikai rendszerben, ám ez nem jelenti a törvényhozó többség döntéseinek mérlegelés nélküli szentesítését. Sokkal inkább a pártpolitikai szempontok felett a nemzeti egység képviseletét.
Áder János államfőként töltött első esztendejéről szóló elemzésünket itt lehet letölteni.