Az önkormányzati választásokon általában komoly szerepe van a helyi tényezőknek, egy-egy sikeres polgármester akár „ellenszélben” is magával tudja húzni az adott településen őt indító párt – és így a képviselő-jelöltek – támogatottságát. A Fidesz-KDNP népszerűsége azonban most annyira megdönthetetlennek és országosan kiegyenlítettnek látszik, hogy ez az esetek döntő többségében felül fogja írni a „lokális együtthatókat”.
A Nézőpont Intézet legfrissebb kutatása szerint az aktív szavazók 61%-a támogatja a kormánypártokat, míg az ellenzéket összesen csak 25%. A politikailag jelentősnek számító, tízezer fő feletti településeken döntő többségében és várhatóan minden megyei listás, arányos rendszeren alapuló szavazáson kormánypárti győzelem prognosztizálható. Előbbiek esetében a választási törvény módosítása a kompenzációs lista rovására az egyéni mandátumokat erősíti: így az akár csak relatíve népszerűbb fideszes jelöltek győzelmei következtében borítékolható a jobbközép képviselőtestületi-többség.
A megyei jogú városok közül kisszámú kivétel akadhat, ahol a helyi baloldal hagyományos beágyazottsága esetlegesen kérdésessé teheti a jobboldal sikerét. Bár áprilisban nem volt olyan, megyei jogú városhoz „kapcsolódó” egyéni választókerület, ahol az MSZP-s jelölt sikert aratott volna, az önkormányzati választási határok eltéréséből fakadóan néhány nagyobb településen mutatkozik esély az ellenzéki győzelemre. Ezek közé tartozhat Salgótarján, Szeged, Szombathely, Tatabánya, valamint a budapesti kerületek közül Angyalföld és esetlegesen Újbuda.
Mindazonáltal az MSZP-s jelölteken rajta van a párt hiteltelenségének bélyege, mely természetesen kihat a helyben esetleg népszerű baloldali személyekre is. Egyes szocialisták ezért is folyamodhattak az „álcázás” eszközéhez: több településen civil szervezetek márkaneve alatt, vagy az MSZP hagyományosnak mondható imázsát, színeit mellőző kampánnyal indulnak. Ez azonban visszaüthet, hiszen az „álca” könnyen lelepleződhet – ahogy történt ez áprilisban, amikor a szocialisták a „lehet más a politika” jelszavát használták fel. Az bizonyos, hogy egy helyben kiemelkedően és tartósan népszerű ellenzéki jelöltnek nem árthat, ha „levetkőzi” korábbi pártja elhasználódott nevét: jó példa erre a Budaörsöt 20 éve irányító ex-SZDSZ-es Wittinghoff Tamás esete is.
A Fidesz-KNDP-nek „kötelező” hozni a sikert: ez kiemelten Budapestre, legalább 20 megyei jogú városra, az összes megyei közgyűlésre és a tízezer fő feletti települések túlnyomó többségére vonatkozik. A 2006-os helyhatósági választásokon számos korábbi „erős bástyáját” elvesztő MSZP számára most már az is sikernek számítana, ha a jelenleg is általuk vezetett nagyobb települések egy részét meg tudnák tartani, valamint Budapesten megakadályoznák a Fidesz-KDNP közgyűlési többségét. A Jobbik polgármesteri sikereire elhanyagolhatóan kicsi az esély, és a tízezer fő feletti településeken is osztozniuk kell a többi párttal a kompenzációs mandátumokon. Ezért számukra inkább döntő fontosságú az a 9 megye, ahol tavasszal második helyen végeztek. Az első önkormányzati választására készülő LMP-nek az egyes képviselőjelöltek mandátumszerzése is jó szereplésnek fog minősülni, hiszen azzal megerősíthetik a párt helyi hálózatait. Komoly sikert jelentene számukra, ha fővárosban a Jobbikot megelőzve, az MSZP-t megszorongatva a „mérleg nyelvévé válnának”.
Szánthó Miklós, MTI, 2010. augusztus 29.