A személyi döntések mindig összetett szempontok alapján születnek, minden pártban. Nem egyszerűen a kivel lehet győzni haszonelvű stratégiája érvényesül. Egy helyi politikustól, mindenekelőtt egy polgármestertől elvárt legfontosabb három tulajdonság közül az első a teljesítmény, hogy legyen mire büszkének lennie pártjának a kampányban.
A második, hogy egységet tudjon maga mögött teremteni a saját pártján belül, hiszen a teljes szervezetnek kell majd kampányolnia mellette és mögötte. Végül harmadik szempontként azt is figyelembe kell vennie a jelölő szervezetnek, hogy a következő választás során büszkék lehetnek-e majd a mostani jelöltjükre, képes lesz-e tehát a következő négy évben is “látható teljesítményre” és egységteremtésre. Ez utóbbi szempont különösen egy teljes ciklusra születő személyi döntéseknél érvényes, amilyen a közvetlen polgármester-választás, szemben például a miniszteri kinevezéssel vagy a frakciótisztségekkel
A helyben népszerű politikusok indításából nem szabad automatikusan általános teóriát gyártani vagy rögtön “titkos tervet” gyanítani. Ennek nekünk elemzőknek mindig tudatában kell lennünk.
Jól látható, hogy az Orbán-kormány nagy hangsúlyt fektet a hitelességére, tanulva elődje hibáiból. Amíg a hitelességet és a népszerűséget sikerül megőriznie, nem valószínű, hogy párton belül lázadás következik be, amely a kormány bármely intézkedését ellenezné. Természetesen ez függ az adott intézkedés előkészítettségétől is. Összességében azonban elhamarkodott lenne a Fidesz- és KDNP-frakciók önkormányzati hátterű tagjait egységes lobbierőnek feltételezni.
A konfliktusok, ismereteim szerint, helyi erőviszonyok, nézeteltérések eredményei. Az országos politikához nincs közük. A hasonló vitákat érdemes szervezetszociológiai szempontból szemlélni. A Fidesz ma már a legnagyobb szervezett párt Magyarországon, márpedig egy ilyen hatalmas szervezetben szükségszerűen előfordulnak érdekellentétek és vitás kérdések. Látszatharmónia csak diktatúrában van, a vita a demokrácia velejárója. Ugyanakkor fontos, hogy egy szervezetnek legyen konfliktuskezelési eljárása, amely a mégoly éles ellentéteket is képes lezárni. Jól láthatóan ezzel rendelkezik a Fidesz: az Országos Választmánya által kimondott döntések képesek voltak “rendet teremteni”.
Erre a kérdésre nem lehet absztrakt választ adni. Ugyanakkor tény, hogy jelen tudásunk szerint a Fidesznek minden esélye megvan az elsöprő önkormányzati győzelemre, különösen, ha a párt országos népszerűsége megmarad ősszel is.
Az önkormányzati választásokat nem az önkormányzati képviselőtestületek létszámcsökkentésével járó új szavazókerületek fogják eldönteni. Aligha lesz olyan település, ahol ellenzéki polgármester mellett az őt jelölő szervezetre is a legtöbb szavazatot adják le a választópolgárok, de a szavazóköri határok miatt mégis a kormánypárt kerül ellenzékbe.
Mráz Ágoston Sámuel, 168 óra, 2010. augusztus 5.