A Nézőpont Intézet október 22-én konferenciát rendezett Lengyelország választott címmel. A rendezvényen felszólalt többek között Martonyi János, Magyarország volt külügyminisztere, Igor Janke, az Instytut Wolności elnöke és Kumin Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára.
Köszöntőjében Martonyi János korábbi külügyminiszter kifejtette: Magyarország és Lengyelország kapcsolatára nem igaz az a politikai közhely, mely szerint az országoknak nincsenek barátaik, csak érdekeik. Emlékeztetett: a két nép közös történelmi tapasztalata, hogy az állam és a nemzet határai nem feltétlenül esnek egybe. Ez a tapasztalat az egyik forrása a nemzeti szuverenitást előtérbe helyező gondolkodásnak, mely ma is jellemzi a két országot. Rámutatott: a közép-európai lét egyfajta sorsközösség, melynek fontos alakítója a magyar és lengyel nép kapcsolata. Véleménye szerint a rendszerváltoztatás óta eltelt harminc évben a két ország még közelebb került egymáshoz.
Mráz Ágoston, a Nézőpont csoport vezetője az esemény időpontjának szimbolikus voltára hívta fel a figyelmet, kiemelve: október 22-e II. János Pál pápa emléknapja, október 23. pedig a 1956-os forradalom évfordulója. Véleménye szerint a két országot összekötő szimbolikus személyeken és eseményeken túl, ma is vannak olyan politikai ügyek, melyekben teljes az egyetértés Varsó és Budapest között. Ilyen a család és a keresztény értékek védelme, továbbá a bevándorlás kérdése. Hozzátette, a közeljövőben több olyan kérdés is előtérbe fog kerülni, amely bizonyíthatja a kötelék erősségét: ilyen az Európai Unió bővítésének kérdése, az Oroszországgal és Ukrajnával fenntartott viszony, a betelepítési kvóták ügye, vagy épp az uniós források jogállamisági feltételekhez kötése. Utóbbi kapcsán felhívta a figyelmet az önvédő jogállamiság fogalmára, amely mindkét ország alkotmányos rendszerét leíró kategória. Mindkét ország erős Európát akar, de nem az erősek Európáját – tette hozzá.
Lajtai Márk, a Nézőpont Intézet vezető elemzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a 2020-ban esedékes elnökválasztásnak a szokásosnál is nagyobb tétje lesz, hiszen az államfő politikai vétójogának gyakorlásával adott esetben komolyan tudja akadályozni a kormány törvényalkotási programjának megvalósítását. Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet elemzője pedig arra emlékeztetett, hogy habár Magyarországról nézve a kormányzó Jog és Igazságosság párt győzelme szinte biztosnak látszott, a választás kimenetele a kampány utolsó szakaszáig nyílt volt. Jarosław Kaczyński pártjának sikeréhez elengedhetetlen volt a pártelnök jól felépített stratégiája. Hozzátette: a kormánypárt ugyan történelmi mértékű, rekordgyőzelmet aratott, mégsem maradéktalanul elégedett, hiszen a kimagasló társadalmi támogatottság ellenére szűk többséggel bír a Szejmben, a Szenátusban pedig kisebbségbe szorult. A felsőház ugyanakkor akadályozni nem, csak lassítani tudja a törvényhozást.
Hasonlóan látta a helyzetet Igor Janke, az Instytut Wolności elnöke, aki szerint a választással mindenki nyert valamit, mégsem elégedett maradéktalanul senki. Véleménye szerint téves az a sokak által hangoztatott érv, hogy a PiS csak azért tudott nyerni, mert pénzt adott az embereknek. Úgy vélte ennél sokkal fontosabb, hogy a kormányzó párt olyan embereket tudott megszólítani, akik eddig, azontúl, hogy nem vettek részt aktívan a politikában, sokszor másodrendűnek érezhették magukat az alapján, ahogy a kormányzó elitek hozzájuk viszonyultak. „A Jog és Igazságosság méltóságot adott ezeknek az embereknek” – fogalmazott a lengyel elemző. Kumin Ferenc megjegyezte, hogy Lengyelországgal mindig különösen aktívak Magyarország diplomáciai kapcsolatai, az elmúlt év során például tíznél is több kétoldalú miniszteri szintű találkozót tartottak, ami kiugróan magas szám. A Külgazdasági és Külügyminisztérium helyettes államtitkára előadásában kiemelte továbbá, hogy a PiS nagyon magas részvétel mellett győzött, erős társadalmi felhatalmazással kormányozhat.
A konferenciát záró kerekasztal-beszélgetésben elhangzott, hogy gazdasági szinten is szorosan kell együttműködnie a közép-európai országoknak. A világ bármely tárgyalóasztalánál könnyebben tudják értelmezni a 65 milliós V4-et a partnerek, mint annak bármely tagját önállóan – mutatott rá Kumin Ferenc. Igor Janke arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg Dél-Korea és a kelet-ázsiai régió mellett Közép-Európa a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági térsége.