MIT TANULHAT KACZYŃSKI ORBÁNTÓL? – AZ ÚJ LENGYEL KORMÁNY ELSŐ 100 NAPJA

A tavalyi év Lengyelországban a 2010-es magyarországi választásokhoz hasonló erejű változásokat hozott: a májusi elnökválasztás után az októberi parlamenti választáson is a nemzeti konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) aratott diadalt.

A párt a kommunista rezsim bukása óta először önállóan alakíthatott kormányt – igaz, csak szűk többséggel. A magyar kormánnyal alkotott párhuzam magától értetődik, így elemzésünkben azt vizsgáltuk, milyen tapasztalatokat alkalmazhat az új lengyel kabinet a magyar kormányzati gyakorlatból. A magyar és a lengyel kormány számára is fontos a nemzeti önállóság, illetve a kormányzati mozgástér növelésének kérdése, politikai és gazdasági értelemben egyaránt. Mindez nem jelenti ugyanakkor a két ország távolodását a nyugati érték- és érdekközösségtől. A két ország arra törekszik, hogy egyenrangú partnerként ismerjék el Nyugaton, ne alkalmazzanak kettős mércét velük szemben, illetve jobban vegyék figyelembe Brüsszelben a nemzeti és regionális érdekeket. Mindennek a bevándorlás-ügyben kialakított egység fenntartása, vagy az Európai Unió jövőjéről szóló vita kapcsán kiemelt jelentősége van.

Ahhoz ugyanakkor, hogy Varsó sikeresen kezelje az uniós kritikákat, sőt belpolitikai értelemben profitálni tudjon azokból, magyar mintára pragmatikus tárgyalókészséget kell mutatnia a megalapozott kritikákkal szemben. A politikai nyomásgyakorlást viszont el kell hárítani. Mindehhez a lengyel kormánynak is meg kell őriznie támogatottságát, olyan témákat kell előtérbe helyeznie, melyek nem osztják meg a lengyeleket.

A stabil kormányzás fenntartása érdekében magától értetődik a lengyel választási rendszer újraszabályozása. Az új magyar szabályozás a korábbinál nagyobb mértékben segíti elő a stabil kormánytöbbség kialakítását, és Lengyelországban is vannak törekvések arra vonatkozóan, hogy a listás, arányos rendszert megváltoztassák. A kormányzati stabilitás fontos záloga volt hazánkban a politikai, gazdasági és társadalmi viszonyok rendezéséhez szükséges jelentős kormányzati lépéseknek. Mindez a lengyelek számára is mintaadó lehet.

Ami a nemzetgazdaság megerősítését illeti: az igazságosabb közteherviselés, hatékonyabb adórendszer, és növekedés-orientált intézkedések alapja hazánkban a stabil államháztartási környezet megteremtése volt. Mindennek a kormányzat mozgástere szempontjából is kiemelt fontossága van. Így ugyanis elkerülhetővé válik a túlzottdeficit-eljárás, mely tavaly hat év után Lengyelországgal szemben is megszűnt. A kiszámíthatóbb lengyel fiskális politika nagyobb teret adhat a jegybanknak is a növekedés támogatásához.

Végül, az új lengyel kormánynak – az Orbán-kabinethez hasonlóan – érdemes nyitnia az eurázsiai, illetve keleti gazdasági térség felé. Mindez hangsúlyozottan pragmatikus és nem ideológiai vagy politikai közeledést jelentene, ráadásul a nyugati országok mindegyike aktív kapcsolatokat ápol e térségek gazdaságaival. A kétoldalú kapcsolatokban az egyensúlyra törekvés célja, hogy a régió hosszú távon is megőrizze gazdasági dinamizmusát, Európa erejét is növelve ezáltal az átalakuló globális gazdasági versenyben.

A teljes elemzés innen érhető el.