A mai nappal Orbán Viktor a leghosszabban hivatalban lévő magyar miniszterelnök lett, megelőzve az eddigi csúcstartó Tisza Kálmánt. Az elmúlt 172 év magyar miniszterelnökei között kivívott első helyezés Európa-szerte a ritka eredményes politikusok közé emelte Orbán Viktort, mert a mai nappal egyben a 27 tagú Európai Unió összes tagállamának 1848 óta hivatalban lévő, választott vezetői közül is a 20. helyezést szerezte meg. Sőt: a parlamentarizmus hazájaként ismert Nagy-Britannia beleszámításával sem változik helyezése.
A kinevezések és lemondások körüli közjogi eljárás, a bejelentéstől a hatályossá válásig, okozhat némi módszertani bizonytalanságot – Tisza Kálmán például 1890. március 9-én nyújtotta be 15-ével lemondását, amit Ferenc József március 13-án fogadott el –, de mindez nem változtat a lényegen. Orbán Viktornak magyar és európai történelmi léptékkel mérve is sikerült politikailag stabil rendszert kiépítenie. A tartós hatalomgyakorlás nem feltétlenül eredményes kormányzás, a magyar kormányfő munkájával szembeni kimagasló elégedettségi mutató (a magyarok 59 százaléka mondta, hogy elégedett) azonban azt jelzi, hogy az ő esetében a hosszú kormányzati időszak nem koptatta, hanem erősítette legitimitását.
A hivatalban lévő kormányfő magyar csúcstartóvá válása és a képzeletbeli európai miniszterelnöki ranglistán elért 20. helyezése alkalmából a Nézőpont Intézet részletes tanulmányt készített a 20 európai országvezető és a tíz évnél hosszabb 4 magyar miniszterelnök politikai pályafutásáról, hosszú ideig tartó kormányzásuk okairól.
Összesen nyolc különböző feltételt különítettünk el, amely oka lehet egy-egy kormányfő tartós hivatalban maradásának, az általa kialakított vagy formált politikai rendszer stabilitásának. A kormányfő mögötti biztos politikai hátország és a számára kedvező pártrendszer az alternatíva hiánya említhető a politikai verseny kedvező feltételeiként. Fontos e mellett a közjogi modell stabilitást biztosító adottsága, az, hogy a többi hatalmi ággal vagy hatalmat birtokló szervezettel ne rivalizálás és belharc, hanem hatalmi egyensúly alakuljon ki. Mindehhez nélkülözhetetlen a politikai berendezkedés magas legitimitása és a kedvező nemzetközi helyzet, amely a belső támogatottságot és a külső ellenség hiányát jelenti. Végül a tartós közbizalomhoz elengedhetetlen a kormányzáshoz előnyös személyes tulajdonságok megléte. Mindenekelőtt a tapasztalat, azon belül is a társadalmi, gazdasági vagy akár katonai válságkezelési tapasztalat sorolható ide. Érdekes és logikus, hogy a legtöbb hosszan kormányzó vezető a stabilitást értéknek tartó konzervatív eszme követője, illetve a jobboldali politikai tábor vezetője. A most bemutatandó 21 ranglistás vezető közül 17 tartozik korának inkább jobboldali és konzervatív áramlatához.
A tanulmány itt tölthető le és olvasható: A stabil kormanyzas_1130_b