Minden kormány számára fontos, hogy időről időre mérleget vonjon, felmutassa az elért eredményeket, ezúttal a parlamenti ülésszak vége adta ennek apropóját. A Fidesz kormányzását ráadásul óriási várakozás előzte meg, a miniszterelnök pedig „forradalmi változásról” beszélt a választások után, így már az első 56 nap konkrét intézkedéseit, bejelentéseit mint a változás bizonyítékait mutatta be Orbán Viktor.
Az éles cezúrát hangsúlyozta azzal is, hogy tabuk ledöntéseként aposztrofálta ezeket a döntéseket. A józan ész ideológiák feletti győzelmének gondolata pedig a pragmatizmus kifejeződését hivatott jelezni. A nemzeti centrum fogalmának bevezetése a retorikai küzdelem része, az új többség, illetve a centrális erőtér továbbfejlesztett változata, amely arra utal, hogy a Fidesz a mögötte lévő hatalmas támogatottsággal az egyedüli kormányzóképes erő, amely hosszú távra tervez, és nincs alternatívája. Ezt hívhatjuk domináns pártrendszernek is. A kormányból még inkább kiemelkedő miniszterelnök nem a konkrétumokról beszélt, a szakpolitikai ügyeket meghagyja a minisztereknek, hanem egy nagyobb átfogó keretbe helyezi az eseményeket, felvázolja a fő irányokat.
A beszéd legfontosabb üzenete az IMF-fel folytatott tárgyalásokra vonatkozott. A hétvégi események fényében értelmezhető az új kommunikációs irány: a miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a hitelszerződés októberben lejár és az Európai Unióval kíván a jövőben tárgyalni. Ezzel a tárgyalások megszakadását próbálta „helyére tenni”, illetve jelezte a fő különbséget a korábbi kormányzattal szemben: e szerint a Fidesz célja a gazdasági önrendelkezés helyreállítása, az adósságcsapdából való kitörés.
Szomszéd Orsolya, Magyar Hírlap, 2010. július 23.